Egy különleges slasher film részleteit ismerhetjük meg, ahol a központi fenyegetést nem egy maszkos gyilkos, hanem egy megvadult csimpánz jelenti. A rendező, Johannes Roberts, korábbi ismert horrorfilmjei után ismét egy feszültséggel teli történetben vezeti a nézőt.
A történet középpontjában egy hétvégi házibuli áll, amelyet két lány szervez, miután a szüleik elutaznak. Az iszogatás és a szórakozás hamar rémálommá válik, amikor a házi kedvenc, a csimpánz, veszetté válik, és vadászni kezd.
A film ügyesen játszik a műfaj kliséivel, és szándékosan idéz meg ikonikus jeleneteket a horror történetéből, ám gyakran túllép az egyszerű utalásokon is. Az animatronikus megoldásokkal kivitelezett csimpánz megjelenése, a feszültségkeltő bújócska-jelenetek és a véres, de ötletes gyilkosságok mind emlékezetes pillanatokat teremtenek.
Érdekes kérdéseket vet fel a film a karakterek azonosíthatósága vagy a valódi fenyegetés érzete kapcsán, hiszen a szereplők közül egyik sem válik igazán főhőssé. Mitől működik egy slasher, ha a nézőnek mindegy, ki éli túl, és mennyire számítanak a karakterek, ha a fókusz a brutális jeleneteken van? A film eredetisége és szórakoztató értéke így kétélű kérdéssé válik, különösen, ha a klasszikus horrorelemekhez való viszonyát vizsgáljuk.
