Nepálban rengeteg család él át gyászt és bizonytalanságot, miután pusztító árvíz és földcsuszamlás következtében sok embert sodort el a víz, akiket azóta sem találnak. Az egyik legnagyobb kihívás, hogy a sok elérhetetlen, elszigetelt térségben a mentési és kutatási akciók haladása lassú, a túlélők keresése pedig komoly megpróbáltatásokkal jár. Családok nap mint nap vizsgálják át az áldozatokról készült felvételeket, hogy megtalálják szeretteiket, miközben a helyi rendőrség és önkéntesek végzik az áldozatok felkutatását és azonosítását.
A folyók partra sodorják azok maradványait, akiket magukkal ragadtak a hegyekből lefolyó áramlatok. A becsapódó mérések szerint mára ismeretlen számú test azonosítatlanul kerül tömegsírokba, ahol az áldozatok számára egyedi sorszámot adnak, miközben a szakemberek DNS-mintákat gyűjtenek — remélve, hogy egyszer sikerül őket azonosítani, és végső búcsút vehetnek családtagjaik.
A mentés során különösen nehéz helyszínek az elárasztott vízerőmű-alagutak, amelyekben százak rekedhettek. Az idő múlásával csökken az esélye annak, hogy túlélőket találnak, miközben a kereséshez speciális nemzetközi segítségre is szükség volt, főként India és Kína szakembereitől. A helyiek nemcsak az idővel, hanem a természet szélsőségeivel és az infrastruktúra hiányával is küzdenek.
A riport rávilágít egy nagyobb összefüggésre is: Nepál szinte semmit sem tett hozzá a globális klímaváltozáshoz, mégis ők viselik annak legsúlyosabb következményeit. Felmerül az igazságosság kérdése: miként vállalhat részt a világ az érintett országok támogatásában, mi lehet a megfelelő reakció a bekövetkezett katasztrófákra, és hogyan lehetne igazságos segélyezést vagy akár kártérítést kialakítani.
