Az új játék, a Where Winds Meet, jelentős figyelmet kapott, és sokak szerint a közelmúlt legnagyobb gamer szenzációja lehet. Már a kezdetektől számos érdekességet vonultat fel: úgy tűnik, hogy a gyors gombnyomásos (QTE) jeleneteket szinte lehetetlen elbukni, így a játékosok joggal kérdőjelezhetik meg a valódi kihívást.
Rendkívül részletes karakterkészítővel találkozhatunk, ahol akár a saját hangunk alapján is alakíthatjuk főhősünket. Meglepőek a választható karaktertípusok, és érdekes, hogy a hangalapú szerkesztés elsősorban a külsőt módosítja, nem pedig a hangélményt.
A játékmenet során kiderül, hogy mennyire egyszerűen teljesíthetők a feladatok; az ugrás és más mozgások gyakran automatikusan történnek. Felmerül a kérdés: akkor is élvezhető marad-e a kaland, ha a játék ennyit irányít önállóan?
Felfedezhetünk különleges fizikai mechanikákat, mint például a bambusz levágása vagy a magasba ugrás, de ezek változó sikerrel működnek. A helyszínek, NPC-k és feladatok elnagyoltak vagy humorosak, néha szinte parodisztikusak.
A mikrotranzakciók és a „battle pass” rendszerek is terítékre kerülnek, valamint az is, hogy mennyi valódi élményt ad egy játék, amelyben mindenki szinte ugyanazokat a könnyen leküzdhető akadályokat kapja.
