A videó elemzi, miért döntenek tehetséges előadók néha úgy, hogy fellépéseiket utólag szerkesztik, így a nézők gyakran nem valós élő produkciót hallanak. Az elemzés középpontjában egy ‘open mic’ esten előadott Toto – Africa feldolgozás áll, ahol a feltételezett élő felvétel valójában erősen utómunkázott: a basszusgitár, az ének és más hangsávok is utólag lettek rögzítve és hangkezelve, például autotune-nal.
Felmerül a kérdés: mennyire megtévesztő, ha egy felirat szerint a felvétel ‘élőben’ készült, miközben a hanganyag valójában utómunka eredménye? A videó részletesen bemutatja azokat a vizuális és hangi jeleket, amelyek arra utalnak, hogy az adott zenészek nem valós időben adják elő a hallható verziót.
Az összehasonlítás kedvéért egy valóban élő, vágatlan produkció is helyet kap a videóban, ahol láthatók és hallhatók azok az árnyalatok, amelyek a valódi, nyers előadást jellemzik, például az apró pontatlanságok, mikrohangmagasság-eltérések és a természetes hangszín.
A téma tágabb értelemben felveti a hitelesség, az őszinteség, valamint a technikai trükkök és a hangfeldolgozás szerepének kérdéseit a modern könnyűzenében. A videó nem ad végső választ, inkább elgondolkodtatja a nézőt arról, hol húzódik a határ az élő zene és az utómunkázott produkció között, illetve mennyire fontos a ‘hibátlanság’ a zenei élményben.
