Ebben az értékelésben egy olyan akció-kaland szerepjáték kerül górcső alá, amely feltűnően merít a klasszikus Zelda-játékok stílusából és hangulatából. A szerző 100%-os végigjátszás után osztja meg tapasztalatait, kiemelve, hogy mennyire nagy hangsúlyt kapnak a múltból ismert játékelemek és a nosztalgiafaktor.
A történet középpontjában egy árva fiú, Elliot áll, aki a Huther Királyságban próbál helytállni, miközben a birodalmat egy különleges védővarázs óvja a külső veszélyektől. A történet különlegessége, hogy négy, egymástól eltérő korszakon keresztül ismerhetjük meg a világot, ezek váltogatása azonban a játékmenet szempontjából vegyes érzéseket kelt, hiszen az ismétlődő pályák, motívumok és helyszínek sokszor monotonná teszik az élményt.
Az értékelő kitér a technikai problémákra, például a játék váratlan összeomlásaira, valamint arra, hogy a folyamatosan beszélő NPC társak néha idegesítővé válhatnak, főleg mivel a játék beállításaiban sem lehet teljes mértékben szabályozni a párbeszéd mennyiségét. Emellett komolyan foglalkozik a karakterfejlődési- és felszerelési rendszerrel, ahol különböző fegyverek, varázslatok és egyedi fejlesztések teszik változatosabbá a harcot.
Az árképzés is szóba kerül – felvetődik, hogy a jelenlegi tartalom mennyisége és összetettsége nem mindenki számára indokolhatja a teljes árat. Különösen érdekes kérdésként jelenik meg, hogy miként értékelhető egy olyan játék, amelynek történetének legerősebb pillanatai csak a „rossz” befejezés után folytatott próbálkozások során érhetők el, és így sok játékos esetleg sosem látja ezeket a részeket.
