Az elit amerikai egyetemek egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy középosztálybeli diákjaik számára is elérhetővé tegyék az ingyenes felsőoktatást. Ehhez szigorúan meghatározott jövedelmi határokat állapítanak meg: azok a családok, akik ezen szintek alá esnek, a tandíjmentesség mellett gyakran a teljes megélhetési költségektől is mentesülhetnek.
Számos diák, akik korábban álmaik egyetemétől kizártnak tartották magukat a magas költségek miatt, most új esélyt kapnak. Az ilyen támogatások nagyrészt abból fakadnak, hogy az intézmények nagy adományalapokkal és jelentős támogatásokkal rendelkeznek, melyek fedezni tudják a diákok számára biztosított ösztöndíjakat.
Érdekes kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy bár az egyetemek hirdetik a széleskörű támogatást, a valós hallgatói összetétel így is gyakran a tehetősebb családok felé tolódik. Ezzel párhuzamosan felvetődik, mennyire átláthatók, könnyen igényelhetők ezek a támogatások, illetve mit jelentenek a középosztálybeli családok számára a pénzügyi feltételek és adminisztrációs követelmények.
Ezek a változások nemcsak pénzügyi kérdéseket vetnek fel, hanem a felsőoktatás hozzáférhetőségéről, esélyegyenlőségről és társadalmi mobilitásról is új gondolatokat inspirálnak.
