A lenyűgöző, növényekkel sűrűn benőtt sziget első pillantásra paradicsomnak tűnik, azonban a buja tájban elhagyatott, rejtélyes épületek sorakoznak. Falak, szögesdrótok és őrtornyok árulkodnak arról, hogy ez a sziget messze nem csak a természeti szépségek otthona.
Különféle építmények, köztük egy bentlakásosként ható, de szigorúan őrzött intézmény, utalnak arra, hogy egykor nagy számú lakó tartózkodott itt, akik közül sokan veszélyes bűnözők lehettek. Az egyik épület zárt, befelé forduló kialakításával először kolostorra vagy vallási központra emlékeztet, de a részletek gyorsan eloszlatják ezt a benyomást.
180 mérföldre a szárazföldtől, Olaszország történelmének egyik legsötétebb időszakában, a kormány az elszigeteltségét maximális biztonságú börtönként hasznosította. A hely eredetileg szanatóriumként működött, majd a ’70-es évek erőszakos, baloldali terrorhulláma miatt átalakították, hogy befogadja a Vörös Brigádok tagjait.
A lázadások, robbanószerek és felkelések időszaka után, a ’80-as években új ellenség, a maffia vette át a helyet. Új, speciális létesítményt építettek, ahol a hírhedt maffiavezéreket, köztük Salvatore Riinát, a Corleonei klán fejét tartották fogva teljes elszigeteltségben.
Felmerül a kérdés: hogyan kapcsolódnak egymáshoz a sziget különböző, erődszerű épületei, kiket és milyen okból tartottak fogva a titkos zárkák mélyén? A történet betekintést enged Olaszország súlyos társadalmi küzdelmeibe, a bűnözés és hatalomharc színtereibe.
