Japán egyik eldugott vulkanikus szigetén járunk, ahol egy aprócska faluban szinte megállt az idő. Az alkotók célul tűzték ki, hogy feltérképezik a sziget elhagyatott házait, amelyek szomorúan mesélnek a népességfogyásról és az eltűnő hétköznapi életekről.
Az egyik kis házban egy idős japán házaspár történetére bukkanunk, akik egész életükben itt éltek. Az otthonukban személyes tárgyak, gondosan elrendezett levelek, családi fényképek és számtalan díj, elismerés várja a látogatókat, míg a falakon díszhelyen kapnak helyet eredményeik: évtizedes tűzoltószolgálat, kézműves babák készítése és közösségi szerepvállalás.
A ház bejárása során előkerülnek intim pillanatok is: orvosi ápolást igénylő időskor, magány, levelekben megbúvó érzések, emlékek és elveszett családi kapcsolatok. Miközben az alkotók különleges tárgyakat fedeznek fel – mint tradicionális japán fürdő, kézzel faragott szentélyek, díjak, gyerekjátékok és családi örökségek –, kérdéseket vetnek fel a japán társadalom öregedéséről, elnéptelenedéséről, valamint a vidéki élet egyedi szépségéről és szomorúságáról.
A felfedezés során a szigeti élet egyszerűségébe, hagyományaiba és elfeledett történeteibe is bepillanthatunk.
