A Commodore 64 könyvtárának mélyére ásva két elfeledett játék kerül a középpontba, amelyek az 1980-as évek végének változatos játékkínálatából emelkednek ki. A műsor kitér a rockzenei menedzser szimulációk egyik úttörőjére, az It’s Only Rock and Roll-ra, amely a ZX Spectrumról érkezve 1984-ben jutott el a C64-re. A játékos fő feladata, hogy egy zenekar tagjaként menedzselje a csapatot, miközben a siker és hírnév csúcsát próbálja bevenni, különböző nehézségi szinteken, kiszámíthatatlan fordulatokkal és véletlenszerű eseményekkel tarkítva.
Részletesen szó esik a menedzseri döntések rendszeréről: dalírás, turnézás, koncertezés, menedzser felvétele, státuszszimbólumok vásárlása és pihenés egyaránt szerepet kapnak. Érdekes kérdések merülnek fel arról, hogy vajon mennyire lehet sikeres egy zenekar menedzselésében a véletlenek és a jó döntések elegye, illetve mennyire nehéz kitörni a zeneiparban a játék által bemutatott fiktív világban.
A második játék, az Accolade Comics, egészen rendhagyó narratív élményt kínál. Képregényként elmesélt, parodisztikus kémes kalandot mutat be, ahol a James Bond paródia Steve Keane különféle küldetésekben, humorosan eltúlzott szituációkban és árkád minijátékok sokaságában próbál helytállni. A választási lehetőségek és a próbálkozás ismeretlen útjai miatt a játékosnak le kell mondania a logikus gondolkodásról, és bátran kísérletezhet a történet kibontakozásával.
A videó kiemeli, mennyire újszerű volt a vizuális regény és árkád játékműfajok kombinálása akkoriban, miközben rávilágít arra is, mennyi humor és játékosság rejtőzik a 8 bites korszak elfeledett klasszikusaiban. Felmerül az is: miért vesztek el ezek a címek a Commodore gazdag felhozatalában, és mitől lehet újra aktuális egy-egy, a múltból előásott játékesztétika?
