Az 1982-ben bemutatott Next of Kin című film egyedülálló helyet foglal el a horror műfajában: gyakran csak kisebb rajongói körökben emlegetik, de különlegessége miatt igazi gyöngyszemnek számít. A történet középpontjában Linda áll, aki egy idősotthont örököl, és hamarosan különös, zavarba ejtő eseményeknek lesz tanúja, amelyek mögött egy sötét, kimondhatatlan gonosz sejlik fel.
Kiemelkedő a mozi atmoszférája: lassan építkező, fojtogató hangulatú film, amely régi gótikus horrorfilmek megelevenedő képeivel dolgozik, miközben a nézőt is a teljes bizonytalanság érzésében tartja. Misztikus hangulat, ködös folyosók és az elme törékenységével játszó pszichológiai feszültség jellemzi.
Érdekes kérdéseket vet fel a történet: valóban kísértetekkel találkozunk, vagy minden csak a főhős fantáziájában létezik? Hogyan hat egy régi napló a jelenre, és mennyire lehet megbízni Linda épelméjűségében? A cselekmény tudatosan tart minket bizonytalanságban, hogy az őrület, a természetfeletti és a valóság közötti határokat vizsgálhassuk.
Külön említésre méltóak a filmet jellemző vizuális megoldások: a kameramozgások, a lassított és madártávlati felvételek, valamint egyes mindennapi tevékenységek (például cukorkockákból épített piramis) feszültségkeltésre való használata is szokatlan, hatásos eszközök.
Nem csupán a történet mélyül el az őrület és a horror határmezsgyéjén, de a film megvalósítása is elismerésre méltó, különösen a műfaj ’80-as évekbeli trendjeitől eltérő megközelítése miatt. Azokat szólítja meg igazán, akik szeretik az atmoszférára és hangulatra épülő, különleges horrorokat, ahol a feszültség lassan bomlik ki.
