Az útvesztők megoldásának varázsa sokak számára ismerős érzés, legyen szó középiskolás kukoricalabirintusról vagy egy ősi mítoszról. Kevesen gondolnák azonban, hogy intelligencia nélkül, sőt, akár élettelen dolgok is képesek lehetnek hatékonyan átküzdeni magukat egy labirintuson.
Különleges példaként szerepel a nyálkapenész, amely kémiai jeleket követve optimalizálja saját mozgását, vagy éppen emberi sejtek és egyéb mikroorganizmusok, melyek versenyt is futnak labirintusokon keresztül, hogy feltárják, miként közlekednek a testben – akár daganatos sejtek is.
Élet nélküli rendszerek szintén megdöbbentő módon jutnak célba. Egy csepp ételfesték például tejet és szappant használva csak a kijárathoz vezető helyes úton terjedhet el egy labirintusban, a felszíni feszültség finom törvényeinek engedelmeskedve. A plazmával végzett kísérletek során pedig az elektromos áram és a világító plazma is mindig a legkisebb ellenállás útját követi, végigfutva a legrövidebb útvonalon, akár egy egész várostérképen is.
Végül, még maga a fény is képes „dönteni” a különböző irányokról: a speciálisan kialakított optikai labirintusban a fény egyes kvantumtulajdonságai, illetve a hozzáadott „zaj” kombinációja vezetnek meglepően gyors megoldásokhoz. Az így bemutatott tudományos példák mind új kérdéseket vetnek fel az intelligencia és az optimalizáció határait illetően.
