Blaise Aguera y Arcas, a Google technológia és társadalom részlegének CTO-ja izgalmas beszélgetést folytat az élet, a számítástudomány és a mesterséges intelligencia kapcsolatairól. A beszélgetés elején Aguera y Arcas elmagyarázza, hogy szerinte az élet nem más, mint önmagát építő számítás, amely szimbiogenezis révén válik egyre összetettebbé. Ezt a gondolatot olyan kérdések mentén bontja ki, mint például miért gondolhatjuk, hogy a biológia és a számítástechnika alapjaiban rokon fogalmak.
Részletesen vizsgálja, miként játszik szerepet az evolúcióban a kooperáció, és nem csak a versengés, bemutatva, hogy a nagy biológiai ugrásokat gyakran a különböző organizmusok együttműködése tette lehetővé. Megemlíti például Lin Margulis munkáját, aki igazolta, hogy a mitokondriumok származása is egy összeolvadás eredménye. Ezzel a nézőponttal a természetben megfigyelhető komplexitás növekedése új megvilágításba kerül.
Aguera y Arcas gondolkodásra késztető módon járja körbe, mit jelent a funkció, miért lényeges a cél vagy szándék a biológiai rendszerek szempontjából, és milyen filozófiai dilemmák merülnek fel akkor, amikor a mesterséges intelligenciát próbáljuk összevetni az élő rendszerekkel. Az önálló tanulás, az ‘ügynöki’ működés és a tudatosság kérdését is érinti, végig szem előtt tartva, hogy az emberiség, a technológia és a természet fejlődése hogyan fonódik össze.
Felveti továbbá: vajon az általunk készített számítógépek, AI rendszerek vagy akár a teljes technológiai ökoszisztéma is egyfajta kollektív elmeként értékelhető-e? Hol húzódik a határ az élő és mesterséges, természetes és mesterséges fejlődés között? Több helyen kitér arra is, hogy a függőség és a szimbiotikus kapcsolat miként alakítja az egyén és a társadalom lehetőségeit ebben az új világban.
