Észak-Korea zárt világában tett intenzív egynapos utazás során különféle, külföldiek számára szinte elérhetetlen helyeket látogathattunk meg. A programot a háborús múzeum alapos bejárása indította, ahol felmerültek a szeparációs propagandával és a koreai háború interpretációjával kapcsolatos kérdések. Elgondolkodtató volt megfigyelni, miként mutatják be a helyi katonai diadalokat és az amerikai hadsereg zsákmányait.
Az iskolai rendszer szigorú szelekcióján keresztül bepillantást nyertünk a tanulók világába, ahol csak kiválasztott gyerekek kapnak tanulási és játéklehetőséget. Ezután a nemzeti könyvtár következett, ahol elképesztően sokféle nyelvű – köztük magyar, orosz, kínai és néhány indiai – könyvet is találtunk. A nyelvórák és a könyvkölcsönző automatizált rendszere is számos kérdést vetett fel a tudáshoz, kommunikációhoz és cenzúrához való hozzáférés kapcsán.
Egy szupermarketben ritka lehetőség adódott az országban használt helyi valutát kipróbálni; mindez egy sor importált termékkel és a nem mindennapi vásárlási szabályokkal egészült ki. A nap során végig érzékelhető volt a mindent átható kontroll és az illúziókeltés, miközben a hétköznapi élet meglepően modern, mégis szabályozott arcát is láthattuk. A metróutazás során előtérbe került, hogyan válik egy városi infrastruktúra egyúttal menedékhellyé is, rámutatva a katonai vészhelyzetek jelentette állandó készültségre.
Felvetődtek olyan témák, mint a kényszerű vendégszeretet, a propaganda mindennapi jelenléte, a gazdasági szakadékok és az állami ellenőrzés jellegzetességei. Az egész út során folyamatosan ott lebegtek a kérdések: vajon mi rejtőzik az egyhangú külsőségek és a gondosan megalkotott illúziók mögött, és tényleg lehet-e bármit önállóan felfedezni a világ egyik legjobban ellenőrzött országában?
