Képzeld el, hogy egy országban jársz, ahol az internet szinte nem létezik, ATM-ek nincsenek, és a mindennapi élet legtöbb részét az állam irányítja. Ebben a különösen zárt afrikai országban a látogató rövid idő alatt szembesül az ország sajátos viszonyaival, szigorúan ellenőrzött vízumrendszerével, valamint azzal, hogy még a legegyszerűbb dolgokat is mennyire nehéz elintézni.
A kávékultúra rendkívül gazdag, köszönhetően az olasz gyarmati múltnak – ami nem csupán az ételekben, hanem az építészetben, sőt, a kereszténység elterjedésében is tetten érhető. Még a legeldugottabb falvakban is találkozni lehet autentikus kávéceremóniákkal, és mindenhol érezhető az olasz örökség jelenléte.
A helyi lakosok számos különböző etnikai csoporthoz tartoznak, mégis egységes kulturális identitást alkotnak. A beszélgetések során kiderül, hogy a túlélés és a békés együttélés különösen nagy érték itt, ahol a hatalom mindent áthat, és a kommunikációs lehetőségek korlátozottak.
Az országban a modern technológia hiánya, a pénzügyi rendszer fejletlensége és a kézzel végzett, „analóg” szolgáltatások erős időutazás-érzetet adnak. Többek között egy retro bowlingpálya megtekintése során is ez a nosztalgikus hangulat uralkodik.
A vidéki élet egyszerű, lassú és anyagilag szerény, de a közösség megtartó erejét mindenhol érezni lehet – legyen szó állatpiacról vagy egy helyi esküvő meglepően vendégszerető forgatagáról. A film különösen a hétköznapi élet apró részleteibe enged betekintést, miközben izgalmas kérdéseket vet fel az elzártság, a túlélési stratégiák és a kulturális örökség megőrzésének módjáról.
