Ijesztő, de lebilincselő történetet mutat be egy amerikai harctéri operatőr, aki Afganisztánban esett áldozatul egy improvizált robbanószerkezetnek. A bevezető képsorok bepillantást engednek a mindennapi életveszélybe, amelyben a speciális egységek operatőrei dolgoznak, miközben nemcsak a harci helyzeteket dokumentálják, hanem a történelem részévé is válnak.
Az elbeszélő személyes emlékein keresztül kerül terítékre, mivel jár egy ilyen traumatikus élmény feldolgozása: súlyos testi sérülések, életmentő műtétek, hosszú kórházi rehabilitáció, fertőzések veszélye. Megrázó részletek derülnek ki az őt ért sebesülésekről, valamint a harctéri felszerelések szerepéről és arról, hogy milyen nehéz újra a „civil” élethez alkalmazkodni.
Szóba kerül a katonai dokumentáció fontossága, a speciális egységek rejtett világa, valamint a hősies helytállás és önfeláldozás dilemmája. Az interjú alanya saját érzéseit osztja meg a díjakról, a veterán lét kihívásairól, valamint arról, hogyan lehet továbbadni a tapasztalatokat a következő generációnak. Felvetődik, hogy a háborús helyzetek és a katonai szolgálat miképp formálják át az identitást, illetve milyen árat fizetnek meg érte azok, akik vállalják ezt a hivatást.
