Képzeld el, hogy az 1800-as évek közepén, pénz és otthon nélkül, a társadalom legalján találod magad egy viktoriánus munkaház kapujában. Ezek az intézmények ugyan menedéket nyújtottak a rászorulóknak, viszont könyörtelen szabályok és rideg mindennapok várták az ide bekerülőket. A nők helyzete különösen nehéz volt, esélyek nélkül, az alsóbb társadalmi osztályokban.
A film valós visszaemlékezések és tanúvallomások felhasználásával vezeti fel, hogy miért, kik és hogyan kerülhettek be egy munkaházba. Felveti a kérdést: özvegy vagy? Várandós lettél? Egy sérüléssel visszatérő katona vagy, vagy az iparosodás miatt elvesztetted a megélhetésed vidéken?
Részletesen bemutatja, hogy a jelentkezőket milyen szigorú vizsgálatok, napi rutinok és megalázó procedúrák várták: sor kerül a ruhák fertőtlenítésére, kemény fizikai munkára, nemi és életkori alapú elkülönítésre, szigorú napirend betartására. Milyen ételeket fogyasztottak? Hogyan változtak a mindennapok, milyen volt a nők és gyermekek helyzete?
A gyerekek tanulási lehetőségei, a szigorú fegyelmezés, az életkörülmények és a testi-lelki büntetések is szóba kerülnek. Milyen szankciók vártak azokra, akik megszegték a szabályokat? Mi történt a testi vagy mentális okokból szenvedőkkel, vagy épp a magukra maradt idősekkel, amikor bekövetkezett a halál?
Felszínre kerülnek a társadalmi egyenlőtlenségek, valamint a munkaházak lassú átalakulása és végül lebontása, miközben a néző azt kísérheti végig, hogy valóban el lehetett-e menekülni ebből a világból, és vajon lehetett-e túlélni egy munkaház zord hétköznapjait.









