Fedezzük fel Eritreát, azt az afrikai országot, amelyről gyakran mondják, hogy a ’70-es években ragadt: az internethez alig férnek hozzá, autót ritkán látni, viszont a kerékpár és a lassú élet mindennapos része. A főváros, Aszmara városképét klasszikus olasz koloniális építészet, karbantartott százéves épületek és hangulatos kávézók jellemzik, ahol a helyiek okostelefon nélkül, beszélgetve töltik az időt.
A hétköznapokat meghatározza a modern technológia és globális kapcsolatok hiánya, amely egészen egyedülálló közösségi életet eredményez. Az emberek csoportosan találkoznak, közösen kávéznak és étkeznek, miközben az internetes elzártság nem okoz számukra komoly gondot. Az utcák különösen csendesek, szinte alig akad gépkocsi, ami részben az üzemanyaghiánynak és a szigorú szabályozásoknak is köszönhető.
Eritrea történelme is rendkívül mozgalmas: az ország hosszú időn át olasz, majd brit, később etióp uralom alatt állt, függetlenségét véres háborúban vívta ki, melynek számos lenyomata ma is látható – elhagyatott tanktemetők, történelmi színházak és templomok mesélnek a múltról. A vallási hagyományok keveredése, a kereszténység és az iszlám hosszú története és együttélése Eritrea kultúrájának szerves része.
Az ország ‘helyben járó’ fejlődése attól is izgalmas, hogy a globalizáció és a fogyasztói társadalom hatásai alig érik el. Vajon hogyan tudnak boldogulni az emberek ebben a zárt, tradicionális, mégis tiszta és nyugodt környezetben – mit nyernek és veszítenek a világtól való elzártság miatt?
