Sci-fi rajongók és tudósok egyaránt foglalkoznak a Kardashev-skálával, amely a civilizációkat az általuk használt energia mennyisége alapján rendezi sorba. Egyesek szerint ez csupán a fantázia szüleménye, de valójában komoly tudományos gondolatmenet húzódik meg mögötte, sőt, még azt is segíthet előre jelezni, hogy merre tart az emberiség technológiai fejlődése.
Az 1960-as években Nikolai Kardashev eredetileg három szintet definiált: egy civilizáció, amely bolygója teljes energiáját képes hasznosítani (I. típus), egy, amely a saját csillagja energiáját is kihasználja (II. típus), és egy, amely a galaxis egészének energiájából gazdálkodik (III. típus). Azóta számos tudós, például Carl Sagan is, továbbfejlesztette és kiterjesztette ezt a rendszert, például bevezette a részleges értékeket is.
Felmerül a kérdés, mikor érhetjük el az első szintet, és milyen következményei lesznek a hatalmas energiafogyasztásnak. Valóban elvezet-e ez az önpusztuláshoz, vagy képesek leszünk megbirkózni az új technológiák mellékhatásaival? Elgondolkodtató, hogy a gyors energiafejlődés helyett érdemes-e inkább a környezettel való harmóniára vagy a társadalmi szempontokra koncentrálnunk?
A videó kitekint több alternatív skálára is: ilyen például az, amely a civilizáció alkalmazkodását vagy manipulációs képességét méri, továbbá vizsgálja a „nagy szűrő” kérdését és a Fermi-paradoxont is. Eközben látványos elméleti megastruktúrák, mint a Dyson-gömb, a Shkadov-hajtómű vagy a Matriochka-agy kerülnek szóba.
Összességében a skála nemcsak az idegen civilizációk keresésére szolgálhat, hanem arra is, hogy feltegyük magunknak: mit értékelünk igazi haladásnak, és mi a legfőbb célunk, mint faj?
