Pittsburgh egyik külvárosában egy édesapa, AJ Owen és gyermekei különleges kezdeményezésbe kezdtek: saját kertjüket alakították át mini élelmiszerbankká, válaszul a közösségben jelentkező fokozódó szükségletekre a SNAP-támogatások csökkentése után.
Az ötlet egyszerű eszközökkel indult: két hűtőtáska, egy műanyag láda és egy kézzel készített táblával jelezték a segítségnyújtás szándékát. A történet gyorsan elterjedt a közösségi médiában, és rövidesen ismeretlen adományozók is csatlakoztak, több ezer dollárt küldve AJ-nek, valamint folyamatosan érkeznek élelmiszer- és használati cikk adományok a helyiektől, a rendőrségtől, vállalkozásoktól, sőt sportolói körökből is.
Sokan osztják meg személyes történetüket, amikor ételért jönnek – a válásoktól a munkanélküliségig vagy az állami alkalmazotti fizetések kieséséig sokféle nehéz élethelyzettel találkozott. Különösen keresettek a könnyen eltartható élelmiszerek, továbbá higiéniai termékek és speciális babatápszerek is.
A folyamatos bővüléshez nemcsak helyi lakosok, hanem elkötelezett önkéntesek is csatlakoztak, így az adományrendszer egyre nagyobb méreteket ölt. A történet alapvető kérdéseket vet fel a közösségi összefogásról, önzetlenségről, a szükségletekre való folyamatos reagálásról, és arról, milyen példát adhat ez a következő generációnak.
