El Dorado legendája, a mesésen gazdag aranyváros története számos történelmi forrásban és mendemondában jelenik meg. Az elbeszélés kezdetén spanyol beszámolókból ismerhetjük meg az úgynevezett „aranyember” vagy „aranyban fürdőző király” hagyományát, amely alapot adott a hódítók mohóságának és a veszélyes expedícióknak.
A 16. században spanyol konkvisztádorok indultak útnak Dél-Amerika belseje felé, hogy megkeressék a várost, mely állítólag tömérdek aranyat rejtett. Az expedíciók során az ősi Muisca kultúra és aranyfeldolgozási szokásaik is terítékre kerültek, valamint hogy a valóság mennyiben tért el a legendától.
A keresés embert próbáló kihívásokat tartogatott: harcok az őslakos törzsekkel, szenvedés az éhségtől és a betegségektől, s mindeközben folyton felmerült a kérdés, tényleg létezik-e El Dorado, vagy csupán a vágyott kincs aranyfüstje kelt életre képzeletükben?
Nem csupán a spanyol, hanem a német és angol kalandorok is szerencsét próbáltak, miközben több, egymással rivalizáló expedíció sorsa szövődött össze. Az Amazonas dzsungel könyörtelensége ismételten próbára tette az aranyváros megszállott keresőit, miközben újabb kérdéseket vetettek fel az őslakos népek szenvedéseiről és a konkvisztádorok etikájáról is.
A történet során azt is megvizsgálják, hogy miként vált egy egész korszak rögeszméjévé El Dorado legendája, és milyen következményekkel járt mindez Dél-Amerika történelmére. Végül szó esik a legendához kapcsolódó valós helyszínekről, így például a kolumbiai Guatavita-tóról, amely a hiedelmek szerint az aranyember szent szertartásainak központja lehetett.
