Párizs szívében, a Louvre Múzeumban döbbenetes ékszerrablás történt, amely alig hét percig tartott. Négy jól felszerelt és gondosan tervező bűnöző egy ablakon keresztül hatolt be, majd kézi szerszámokkal, egy sarokcsiszolóval és lángvágóval törték fel a vitrint, hogy hozzáférjenek Franciaország felbecsülhetetlen kulturális kincseihez.
A támadók célpontjai Franciaország koronázási ékszerei voltak: koronák, tiarák, brossok, fülbevalók és nyakláncok, melyeket egykor a 19. századi francia királynők viseltek. A rablók egy értékes ékszert el is ejtettek menekülés közben, de nyolc darabot sikerült magukkal vinniük, így az ország történelmének egyik legmerészebb ékszerrablását hajtották végre.
Miközben a rendőrség nemzetközi hajtóvadászatot indított, és az első 48 órát tartja kritikusnak, komoly kérdések merülnek fel. Vajon a tolvajok megrendelésre dolgoztak-e, privát gyűjtők számára, vagy a zsákmányt inkább feldarabolják és eladják az aranyat, illetve a drágaköveket? A szakértők attól tartanak, hogy ha az ékszereket szétszedik és beolvasztják, ezek a felbecsülhetetlen értékű műkincsek örökre eltűnnek Franciaország történelméből.
A beszélgetésben egy volt ékszertolvaj is megszólal, aki több megdöbbentő hibára is rámutat a rablók részéről. Megosztja tapasztalatait arról, milyen útvonalakon szoktak ilyen zsákmányt értékesíteni, milyen gondosság és bátorság kell az ilyen bűncselekményhez, és miért fordul elő egyre gyakrabban, hogy európai múzeumokat támadnak meg hasonló módszerekkel.
Egyesek arra figyelmeztetnek, hogy a Louvre soha korábban nem volt ilyen látványos rablás célpontja – de vajon hogyan történhet meg mindez napközben, tömött látogatói sorok mellett? A történet számtalan olyan kérdést vet fel, amelyekre még a nyomozók is csak keresik a választ.
