Az éjszakai séta során egy nagyvárosi környezetben figyelik meg a biztonság és a hajléktalanság kérdését Kínában. A járókelők zavartalanul közlekednek az utcákon a hajnali órákban, ami bizonyítja, hogy az alacsony bűnözési ráta kézzelfogható valóság.
Felmerül a kérdés, miért nincsenek látható hajléktalanok Kínában, miközben más országokban ez mindennapi jelenség. A helyi családi kapcsolatok, a társadalmi támogatások és az állami ellátórendszer – például az ingyenes egészségügy és a lakhatási segítség – kulcsfontosságú tényezők lehetnek ebben.
Érdekes összehasonlítást kapunk a nyugati és az ázsiai kultúra között: a családi szolidaritás, a közösségi felelősségvállalás és a társadalom által nyújtott biztonság állandóan előtérbe kerül.
Az elbeszélő saját tapasztalatai alapján világít rá arra, hogy Kínában az utazás, még nőként is, éjjel veszélytelen, és hangsúlyozza a média által gyakran torzított képet a kínai hajléktalanságról. Felmerül a kérdés, hogy a média tudatosan kelt-e negatív sztereotípiákat, illetve mi a különbség a nyilvános terek és a társadalmi támogatások rendszere között különböző országokban.
