Az Eigenlayer nevű projekt az utóbbi időben nagy figyelmet kapott, főként az első airdrop körül kialakult izgalmak és csalódások miatt. Sok cikk és forrás bonyolult technikai kifejezéseket, illetve egymásnak ellentmondó információkat említ a témában, így nem könnyű tisztán látni a működését sem.
Érdekessége, hogy olyan blokklánc-hálózatok, amelyek önállóan kevésbé lennének biztonságosak, igénybe vehetik az Eigenlayer úgynevezett „operátorait”. Ezek megbízható számítógépekből és lekötött pénzügyi letétekből állnak, így több lánc vagy szolgáltatás biztosítása válik lehetségessé egyszerre, ami újfajta központosított, de mégis nehezen támadható modellt eredményez.
A videó rámutat a „restaking” fogalmának félreértéseire, helyette a „programozható stakinget” javasolja, mely elsősorban különböző láncok és szolgáltatások validálására használható. Az aktív szolgáltatások (AVS-ek) köre jelenleg még szűkös, és maga a használat sem olcsó. Az átláthatóság hiánya is visszatérő probléma, ugyanis a dokumentációk rövidek, nehezen érthetők, a közösségi kommunikáció akadozik.
Az első airdrop során komoly felháborodást váltott ki, hogy a tokeneket bizonyos országokból kizárták, sőt VPN-t használókat is blokkoltak, és a kiosztott mennyiség is elenyésző volt a teljes készlethez viszonyítva. Ez felveti a decentralizáció, a közösségi kontroll, és az igazságos jutalmazás kérdéseit.
Az Eigen token működése során bevezetnek egy új típusú „slashing” modellt, ahol nemcsak blokklánc-szinten ellenőrizhető és szankcionálható hibákra, hanem társadalmi konszenzussal eldöntött, de láncon kívüli (off-chain) dolgokra is reagálni tudnak. A forkolásos elszámolás lehetősége teljesen új irányt képvisel.
