A riportban súlyos humanitárius válság körvonalazódik a Gázai övezetben, ahol egyre többen halnak meg éhezés következtében. Több gázai lakos sérelmezi az élelmiszersegélyek légi ledobását, amit méltóságukat sértőnek tartanak, és többen arról beszélnek, hogy inkább éhen halnának, mintsem megalázó körülmények között küzdjenek a segélycsomagokért.
Az izraeli kormány továbbra is tagadja, hogy tömeges éhezés történne a területen, miközben az ENSZ szerint a bejuttatott segélyek mennyisége messze nem elég ahhoz, hogy javuljon a helyzet. Eközben az USA bejelentette, hogy fokozottan részt vállal a segélyakciókban, ám egyelőre pontos részletek nem ismertek.
A riport rávilágít az izraeli vezetés és a nemzetközi szereplők közötti ellentétekre az élelmiszersegélyek kezelésével kapcsolatban. Felvetődik a stratégiai kérdés: mennyiben befolyásolja a civil lakossággal való bánásmód a konfliktus kimenetelét? Kiemelt hangsúlyt kap, hogy a megfelelő mennyiségű segély hiánya feszültséghez, erőszakhoz és további áldozatokhoz vezethet, és hogy mindkét oldal részéről felmerülnek erkölcsi aggályok a civilek szenvedése kapcsán.
Az interjúk kitérnek arra is, hogy Irak és Afganisztán korábbi tapasztalatai alapján a humanitárius ellátásban jelentős különbségek vannak; ott sosem fordult elő, hogy emberek az étel miatt küzdöttek volna egymással. A beszélgetések továbbá az izraeli hadvezetés stratégiai dilemmait, valamint a politikai és morális felelősség kérdését is érintik.
