A riport a gázai humanitárius válság legújabb fejleményeit mutatja be, ahol a gyermekek és családjaik nap mint nap éhezéssel néznek szembe. A beszélgetésben megszólal egy orvos, aki a helyszínen naponta huszonöt új alultáplált gyermeket és édesanyát vesz fel a segélyprogramjukba, miközben azt tapasztalja, hogy még a dolgozó kollégái sem tudnak elegendő élelmiszert szerezni családjuk számára.
A riportban szó esik a segélyek elakadásáról, a határon vesztegelő készletekről és az élelmiszerhiánnyal küzdő rászorulók kétségbeesett próbálkozásairól. Mélyebb kérdések is felvetődnek a felelősség tekintetében: nemzetközi szervezetek és helyi hatóságok egyaránt szembesülnek azzal, hogy az éhezés okai között a politikai döntések is szerepet játszanak.
A riport alanyai kitérnek az orvosok, segélymunkások és helyi lakosok közvetlen mindennapi tapasztalataira is: elmesélik azokat az eseteket, amikor életek mentek volna el a táplálékhiány miatt, és bemutatják, hogyan teszi még súlyosabbá a helyzetet, ha bárki orvosi beavatkozást igényelne, de az erőforrások teljesen kimerültek. Sor kerül az ételosztások körüli veszélyek bemutatására is, ahol sokan az életükkel játszanak egy adag élelemért.
Felvetődik az a dilemma is, hogy a segélyek elosztása kihez kerülhet, valamint a különféle érdekviszonyok és vádak – például a humanitárius segélyek akadályozása, vagy a segélyszállítmányok körüli fegyveres incidensek kérdései – hogyan hatnak az éhínség enyhítésére tett kísérletekre. Az elbeszélésekből kiderül az is, hogy a szakemberek szerint jelenleg nincs valódi lehetőség a javulásra, és mindenki napi szinten éli meg ezt a krízist, ami minden szinten megviseli a társadalmat.
