Súlyos humanitárius válság bontakozik ki Gázában, miközben a nemzetközi szervezetek egyre aggasztóbb éhínségről számolnak be. Az ENSZ és orvosi szervezetek szerint néhány hét alatt drasztikusan megnőtt az alultáplált gyermekek száma, és már több tucat, sőt száz fölötti halálesetről érkezett jelentés.
A riportban többek között arról is szó esik, miként lehetne elérni, hogy a túszok hazatérjenek, miközben Gáza emberei éheznek, sőt többen éhen is halnak. A felek egymást hibáztatják a helyzet súlyosbodásáért: Izrael azt állítja, hogy a humanitárius válságot a Hamasz idézi elő, míg mások szerint az izraeli blokád nehezíti a segélyszállítmányok bejutását.
Felmerülnek olyan kérdések is, hogy miként lehetne elérni átmeneti tűzszünetet, és mi akadályozza a segélyezést. Az interjúk során a felek eltérő narratívái is felszínre kerülnek: míg az egyik oldal szerint a segélyeket fegyverként használják, és fosztogatás áldozatai, addig titkos jelentések szerint nincs bizonyíték szisztematikus fosztogatásra.
A közbeszédben visszatérő kérdés: valóban minden lehetséges eszközt bevetnek-e a világ vezetői az éhínség megszüntetésére? Milyen kompromisszumok születhetnek a fegyverszüneti tárgyalások során, ha életmentő segély kizárólag politikai alku születése révén juthat el az éhezőkhöz?
