Képzeljük el, hogy az emberiség egy rendkívül távoli galaxisban próbál új otthont találni magának. Felmerül a kérdés, vajon képesek lennénk-e túlélni az űrutazással járó veszélyeket, például a sugárzást, az izom- és csontrendszer leépülését, vagy az asztronautákat fenyegető pszichológiai kihívásokat. Szakértők részletezik, hogyan hatna testünkre az évekig, akár generációkig tartó mikrogravitációs környezet.
Felmerül az alapvető kérdés: találhatunk-e a Földhöz hasonló, lakható bolygót egy másik csillagrendszerben? Úttörő teleszkóp-tervek és fejlett műszerek segítik a keresést, miközben különféle hajtómű-ötletek – ionhajtás, napelemes vitorlák, antianyag-meghajtás vagy akár nukleáris meghajtás – kerülnek szóba, hogy minél gyorsabban eljuthassunk az univerzum távoli pontjaira.
Az űrhajó fedélzetén azonban súlyos egészségügyi gondokat kell megoldanunk. Gondolnunk kell arra is, hogy miként őrizhetnénk meg a testszövetek állapotát, sőt a legifjabbak születését és fejlődését is extrém körülmények között. Pótolható-e a gravitáció? Vajon működhet-e a centrifuga mint alternatíva?
Kiderül, hogy az emberi kapcsolatok és a mentális jóllét szintén kulcsszerepet játszanak. Egy elszigetelt, zárt közösség hogyan tudná kezelni a konfliktusokat, és milyen szerepe lehet ebben a mesterséges intelligenciának? Egy elmélet szerint családokra és fiatal párokra lenne szükség a túléléshez. A többgenerációs utazás gondolata is előtérbe kerül.
Végül érdekes tudományos áttörések bukkannak fel: vajon képesek lehetnénk hibernációban átvészelni a százéves utazást, vagy akár genetikailag módosítani magunkat úgy, hogy kibírjuk a sugárzást és az idegen körülményeket? Lehetséges, hogy az emberiségnek radikális átalakulásra lenne szüksége, hogy új világban gyökeret verhessen.
