Andrés Rojas elképesztő elkötelezettséggel dolgozik a kolumbiai esőerdő mélyén: hetente többször is végighalad a nehéz terepen csak azért, hogy kameracsapdák és bioakusztikai eszközök elemeit és memóriakártyáit cserélje. Ez a kulcsfontosságú infrastruktúra nélkülözhetetlen a modern természetvédelemben, mégis rengeteg fizikai munkát és emberi erőforrást igényel.
Ma már olyan világban élünk, ahol a hűtőszekrény is üzen, ha kifogy a tej, mégis a természetvédőknek napokat vagy heteket kell gyalogolniuk, hogy ellenőrizzék, történt-e állatészlelés. Az adatgyűjtés lassúságán túl az adatelemzés is hónapokat vehet igénybe, ami veszélyezteti a gyors beavatkozást és a fajok védelmét.
A SPARROW rendszer új irányt jelent ebben a kihívásban: napelemes, könnyen összeállítható, nyílt forráskódú hálózati eszközről van szó, amely valós időben dolgozza fel és továbbítja a természetből érkező képeket, hangokat és szenzoradatokat, akár távoli műholdas kapcsolaton keresztül is. Olyan fejlett mesterséges intelligenciát alkalmaz, amely automatizáltan felismeri az állatokat, újra be tud azonosítani egyedi egyedeket, és a hangminták révén képes akár egyes fajok jelenlétét vagy egy erdő egészségét is értékelni.
Mindeközben felmerül a kérdés: valóban képes lehet egy egyszerű, nyílt megoldás átalakítani a természetvédelem alapvető adatproblémáját, amelyre eddig csak bonyolult és emberközpontú válaszok születtek? Hogyan válik az adatgyűjtés és feldolgozás hatékonysága életmentővé a biodiverzitás védelmében, és milyen szerepet kap ebben az egyszerűség? Többek között ezekre a dilemmákra keresi a választ az előadás.
