Az egyiptomi sivatag közepén elképesztő átalakulás zajlik: hatalmas, zöld körök jelennek meg, mesterséges folyók és csatornák szelik át a homokot. Az évtizedek óta gazdátlan területeken most intenzív mezőgazdasági, infrastrukturális és katonai fejlesztések folynak – de vajon mi az igazi céljuk ezeknek a monumentális projekteknek?
Műholdfelvételek szerint az ‘Új Delta’ elnevezésű kormányzati kezdeményezés célja, hogy termőfölddé alakítsa a sivatagot, csökkentse az importra szoruló élelmiszerek arányát, és új munkahelyeket teremtsen. Az ország népessége folyamatosan nő, a termőterületek viszont beszűkültek, így óriási a nyomás, hogy az ellátás biztonságát megoldják.
A projektek mögött a hadsereg áll, a részletek viszont gyakran átláthatatlanok. A megszólalni hajlandó helyiek és szakértők félnek, a kormány bírálata életveszélyes lehet. A történet így túlmutat a mezőgazdaságon: gazdasági válság, politikai elnyomás és a megavárosok ígérete keveredik a táj újraalkotásának történetében.
A víz biztosítása kritikus kérdés. Az öntözéshez a Nílusból, föld alatti vízkészletekből, sőt szennyvíztisztító üzemekből származó vizet használnak. Ám felmerül a kérdés, mennyire tarthatók fenn ezek a források, és hogy valóban sikerül-e élelmiszerrel ellátni a lakosságot, vagy a luxusexport marad az elsődleges cél.
A múlt kudarcba fulladt sivatagi nagyberuházásai fényében jogos a kétely: mennyire valósíthatók meg ezek a tervek, vagy inkább politikai PR-projektekről van szó? A történet középpontjában a víz szerepe, az élelmiszer-önellátás esélyei és egy tekintélyelvű rendszer működése áll, miközben a térség geopolitikai feszültségei is beárnyékolják a jövőt.
