Egy idős haditengerészeti veterán arról mesél, milyen volt Japán kapitulációját tanúként átélni a legendás USS Missouri fedélzetén. Visszaemlékezéseiben megjelennek fiatalkori érzései, amikor 17-18 évesen csatlakozott a haditengerészethez, valamint hogy hogyan kapott technikusi szerepet egy olyan korszakban, amikor a radar még újdonságnak számított.
Izgalmas részleteket oszt meg arról, milyen volt egy modern hadihajó mindennapjaiban élni és dolgozni, és mennyire felelősségteljes, olykor félelmetes feladat volt a műszaki eszközök, különösen a radarok karbantartása. Elmélkedik arról is, hogy a USS Missouri fedélzetén milyen érzés volt részese lenni a háború kulcspillanatainak, például Iwo Jima ostrománál és végül Japán megadásánál.
Bepillanthatunk abba is, hogyan élte meg a közösséget, a társait, valamint hogy milyen gondolatok merültek fel benne egy ilyen világtörténelmi esemény közvetlen közelében. Felmerül a kérdés, vajon mennyire lehet tudatosítani egy tinédzser fejében, hogy a történelem részesévé vált, és mi minden változik meg egy ilyen katartikus pillanat után.
