Az aukciós vadászat eredményeként egy ritka, nagy értékű számítógép, egy VAX került a szerző birtokába, amelynek beszerzése és felélesztése nem várt fordulatokat hozott. A vételt rengeteg izgalom, csalódás és meglepetés kísérte, amikor először úgy tűnt, rossz modellt küldtek, majd kiderült, hogy a gép belső alkatrészei tovább bonyolítják a helyzetet.
Miután fény derült a modell valódi összetételére, a kihívás a gép fejlesztése lett: ritka processzorokat és RAM-ot kellett beszerezni, közben pedig kísérletezés kezdődött egy modern UNIX-rendszer, a NetBSD futtatásával. Az egyik központi kérdés az volt, hogy egy harminc éves, eredetileg ipari felhasználásra tervezett gépre mennyire lehet modern alkalmazásokat portolni, és hol húzódnak a hardveres határok.
Az integráció során helyet kap a régi és az új technológiák találkozása is: például régebbi SCSI-vezérlők és modern virtualizációs megoldások összefésülése, valamint szoftverfordítási problémák leküzdése. Szó esik arról is, hogyan válhat egy múzeumi darab egyszerre egy funkcionális, akár teljes műhelyt vezérlő okos rendszerré is, a programozói kreativitásnak köszönhetően.
