Maine állam egyik legbiztonságosabb területén egy olyan városba kalauzol a videó, amelyet a helyiek csak „Dirty Lou”-nak vagy „Dirty Duke”-nak neveznek. Egykor Maine virágzó iparvárosa volt, ahol a textilgyárak adtak munkát ezreknek, ám az üzemek bezárásával drámai változás kezdődött. Az interjúkban feltűnő lakók saját tapasztalataikról mesélnek, és többen közülük már szívesen elhagynák a várost.
A jelenlegi társadalmi kihívások közé tartoznak a növekvő hajléktalanság, kábítószer-használat (főként tűszerhasználat) és az utóbbi években szaporodó bandák. Mindennapi félelem és bizalmatlanság jellemzi sokak életét, amit gyakran alátámasztanak a gyerekek és fiatalok erőszakos konfliktusai, valamint a fegyveres incidensek. Ugyanakkor több lakó büszke a közösség összetartására, a színes etnikai összetételre, a történelmi örökségre és a régi épületekre.
Paradoxonként jelenik meg a város határában működő, borsos tandíjú Bates College, amely egyfajta „buborékként” magasodik a környék szociális problémái fölé. Felvetődik a kérdés: milyen a kapcsolat a város és a tehetős diákok világa között? Ezzel párhuzamosan szó esik menekültekről, állami támogatásokról, gyors ütemben változó etnikai arányokról, és arról, hogy milyen mértékben képes egy város megújulni, vagy beleragad a szegénységbe és a bűnözésbe.
Különféle vélemények kerülnek terítékre a városi szolgáltatások elégtelenségéről, a szülői felelősség és az elszámoltathatóság növelésének szükségességéről, valamint a helyi vállalkozók, kereskedők és újonnan érkezők szerepéről. Mindezt a riporter terepi interjúk, hangulatképek és helyszíni benyomások segítségével tárja elénk, olyan kérdések mentén haladva, mint: Miben rejlik a város valódi problémája—gazdasági, társadalmi, vagy szubjektív élmények gyűjteménye? Mikor és tud-e változni a közösség?
