A dokumentumfilm a katolikus egyházon belül elkövetett szexuális visszaélések témáját járja körül egy konkrét eset bemutatásával, amelyben egy Olivier nevű pap éveken keresztül zaklatott és bántalmazott fiúkat. Az eseményeket egy áldozat szemszögéből követhetjük, aki évtizedekkel a történtek után dönt úgy, hogy jelentést tesz, és belekezd a hosszú jogi és lelki feldolgozási folyamatba.
Felszínre kerül a családtagok és támogatók szerepe, a hibáztatás, a felelősség kérdése, illetve a társadalmi és egyházi közeg csendje vagy épp tanácstalansága az ilyen ügyekben. Az interjúalanyok visszaemlékezései, levelezések és naplóbejegyzések segítségével mozaikszerűen áll össze, hogyan fonódnak össze emlékek, elhallgatások és az igazsághoz vezető út akadályai.
A történet érinti a jogi eljárások bonyolultságát, a tanúvallomás és a bűntudat érzését, valamint azt a dilemmát, hogy az igazságszolgáltatás vagy a személyes megbékélés mennyiben segíthet egy ilyen trauma feldolgozásában. Különös hangsúlyt kap a szülők reakciója, a bűnösség érzése, és hogy mennyi múlik az érintettek támogatásán, kommunikációján, vagy annak hiányán.
A film számos fontos kérdést vet fel: Miként kezeli az egyház és a közösség a visszaélés vádjait és a bűnösök felelősségre vonását? Meddig tart a trauma feldolgozása, és milyen esély van az igazság kimondására? Hol hibáznak a családok és intézmények, és hogyan lehet támogatni az áldozatokat annak ellenére, hogy a múlt elhallgatása és a bűntudat mély nyomokat hagyott?
