Egy tanító sorsa a háborúk és a náci párt árnyékában

Az első világháború kitörése előtt Wilhelm vidéki tanítóként élte mindennapjait Nyugat-Közép-Németországban. A világháború kitörése a családokat, közösségeket és saját életét is gyökeresen átalakította. A frontvonalhoz való csatlakozás, a kiképzés, a lövészárkokban töltött mindennapok és az első harci bevetések új próbák elé állították őt. Személyes naplóbejegyzései révén bepillantást nyerhetünk a lövészárkok monotonitásába, a harcok brutalitásába, és abba, ahogyan a barátságok és az emberi kapcsolatok jelentősége felértékelődik szélsőséges helyzetekben.
A háború után a gazdasági válság, az infláció és a politikai zűrzavar élesen szembeállította Németország múltját és jelenét. Világosan kirajzolódik, miként emelte fel fejét a Nemzetiszocialista Párt, hogyan vált a társadalmi elégedetlenség táptalajává a náci ideológia előretörése. Wilhelm, mint tanító, megélte saját szerepvállalását ebben a rendszerben, az oktatási rendszer átpolitizálását és a gyerekek Hitlerjugendbe történő kötelező belépését is.
A második világháború alatt Wilhelm, immár túlkoros a harctéri szolgálathoz, helyi pártfunkcionáriusként, blokkvezetőként és a Volkssturm egységek parancsnokaként szolgált. A háború végével az amerikai megszállók a denacifikációs eljárás során vonták felelősségre. Számos kérdés vetődik fel: Mit jelentett egy átlagembernek a náci rendszerben való részvétel? Hol húzódnak az egyéni felelősség és a megalkuvás határai? Hogyan lehetett visszailleszkedni a háború után egy teljesen átalakult társadalomba?
A történet középpontjában a személyes döntések, a túlélési stratégiák és az örökség feldolgozása állnak, amelyek a két háború közötti és utáni Németországban meghatározták egy generáció életútját.