Leor Zolman személyes visszatekintő előadásában saját életútját meséli el gyerekkorától egészen napjainkig. Sajátos családtörténet és kulturális gyökerek rajzolódnak ki a hallgatók előtt, hiszen szülei holokauszttúlélők voltak, így már egészen kiskorától eltérő közegben nőtt fel Los Angelesben.
Az iskolás évek során több különleges élményen keresztül ismerkedett meg a számítástechnikával: Hollerith-kártyák, ASR33 teletípus, korai számítógépes közösségek, sőt gyakorlatias hackelési praktikák is feltűnnek. Előkerülnek a nyolcbites gépek, legendás szoftverek és hardverek, valamint az első programozási kísérletek, amelyek megalapozták későbbi pályáját.
Zolman részletesen mesél arról, hogyan írta meg a BDS C fordítót, amely mérföldkő lett a mikroszámítógépes C fejlesztés történetében. Felidézi azokat a személyeket, akik szakmailag és emberileg is hatással voltak rá, valamint a közös munkákat, például az Ed Zambával közösen indított Mark projektet.
Az előadás érinti azokat a kérdéseket is, hogy hogyan befolyásolta a technológiai érdeklődés és az intenzív fókuszálás a személyes élet döntéseit, miként változott a pályája a tanítás irányába, valamint mi történt, amikor felnőtt fejjel rájött, hogy az autizmus spektrumán helyezkedik el. Felmerül az önismeret, az eltérő idegrendszeri működés, valamint az alkalmazkodás kihívása a technológiai közösségekben.
Többek között szó esik a közösségi élmények jelentőségéről, a gyermekkori példaképekről, egykori hardverekről, meghatározó pályatársakról, és arról, milyen érzés újra visszatekinteni saját élete fordulópontjaira. A technikai részletek és az emberi történetek keverednek, izgalmas kérdéseket vetve fel a számítástechnika hőskoráról, a személyes karrierváltásról és az önazonosságról.
