Lagos egyik legkülönlegesebb és legnagyobb nyomornegyedébe, Makokóba kalauzol ez a dokumentumfilm-stílusú videó, amely a világ egyik legnagyobb úszó szlömjét mutatja be. A házak cölöpökre épülnek a szennyezett lagúna vizében, ahol több mint 300 000 ember él, mindennapjaikat a vízhez kötve. A helyiek számára a lagúna egyszerre jelenti a megélhetést, a fürdőszobát és a veszélyforrást is, miközben sok gyermek minden nap ebben a vízben úszik és ebből iszik is.
Az idegenvezető betekintést nyújt a közösség belső életébe: hogyan közlekednek csónakokkal, milyen szigorú helyi szabályokhoz kell igazodniuk a kívülállóknak, és hogyan működnek a mindennapok egy szinte teljesen vízre épült faluban. Megismerhetjük az itt élők kötődését a múltjukhoz, a fiskális nehézségeket, a halászat fontosságát, valamint azt, hogyan dolgozza fel a közösség, hogy a kormányzat folyamatosan fenyegeti őket kilakoltatással.
A történet során sorra találkozhatunk a helyi vezetőkkel, családokkal, halászokkal, és rávilágít a közösségi élet kihívásaira: az oktatási lehetőségek hiányára, az egészségügyi problémákra, a nélkülözésre. Közben fontos kérdésként merül fel, hogyan élik meg az itteniek, hogy mindennap csak a túlélésért dolgoznak, és mit jelent számukra a hovatartozás ebben a nehéz környezetben. Felmerül továbbá, hogy a közösség tagjai mennyire kötődnek ehhez a különleges életformához, és mi tartja őket mégis itt.
Az elbeszélő érzékelteti, hogy bár Makokó rendkívül szegény és nélkülöző hely, a lakók többsége boldognak, összetartónak és elégedettnek tűnik a mindennapi élet apró örömeiben. A film kíméletlenül őszinte, de nyitva hagyja a kérdést: vajon meg lehetne-e találni az egyensúlyt a közösség hagyományos életvitele és a fejlődés között?
