Az antwerpeni belvárosban élő haszid zsidó közösség világa ritkán mutatkozik meg a kívülállók számára, mégis jelen van a város kulturális és gazdasági életében. A riport során betekintést nyerhetünk egy zárt, hagyományőrző közegbe, ahol a 19. századi viselet, a szigorú vallási szokások és a közösségi élet összefonódik a modern városi környezettel.
Az út során különös hangsúlyt kap a gyémántipar, amely meghatározza a város arculatát, és ahová sok zsidó család menekült és építette újjá magát a holokauszt után. Megismerhetjük a tradíciók és a kereskedelem összekapcsolódását, illetve azt a nemzetközi hálózatot, amely a drágakövek útját irányítja Botswanától Antwerpenen át Indiáig.
Mindennapi életük része az internet tudatos mellőzése, a biciklis közlekedés, valamint a közös étkezés és tradicionális ételek. Különböző generációk képviselőivel is találkozhatunk: fiatalok, idősebbek, holokauszt-túlélők, sőt egy ismert kóser séf is megosztja gondolatait a zsidó és nem zsidó közösség viszonyáról, az identitásról és a hagyományok modern korhoz való viszonyáról.
A közösség tagjai őszintén beszélnek a kívülállókkal való kapcsolataikról, az antiszemitizmusról, a hagyományőrzés kihívásairól, és arról is, miként próbálnak békésen együtt élni más vallású vagy világnézetű lakosokkal. Ugyanakkor felszínre kerülnek a hétköznapokat érintő feszültségek és barátságok is. Az egész riport alatt feltűnően jelenik meg a pezsgő antwerpeni városkép, ahol egymás mellett léteznek zárt és nyitott közösségek.
A film sokoldalúan vezeti fel a vallási, történelmi, társadalmi és gazdasági kérdéseket, amelyek nemcsak az antwerpeni zsidókat, hanem az egész városi társadalmat foglalkoztatják – anélkül, hogy végső válaszokat adna rájuk.
