1974. december 1-jén a Trans World Airlines (TWA) 514-es járata kedvezőtlen téli időjárási körülmények között, sűrű felhők és erős szél közepette közeledett a Washington Dulles repülőtér felé, miután a leszállást a nem megfelelő szélirány miatt áthelyezték a National Airportról. A gép, egy Boeing 727, tapasztalt személyzettel és 92 fővel a fedélzetén, addig rutinszerűen teljesítette a menetrendszerinti belföldi útvonalát.
A repülőgép személyzetéhez eljutott irányítási utasítások félreértése azonban végzetes következményekhez vezetett. Az idő légiközlekedési szabályainak, valamint a pilóták és légiirányítók kommunikációjának nem egyértelműsége döntő szerepet játszott. Az, hogy mikortól vállalja a légiirányítás a magassági felelősséget, illetve pontosan milyen eljárási magasságokat kell tartani adott szakaszokon, nem volt mindenkinek egyformán világos.
Külön hangsúly kerül arra, hogy a korabeli navigációs eljárások („dive and drive”), az akkori térképek, valamint a radarvezérlés és pilótaelvárások közötti eltérések mennyire gyakori félreértésekhez vezethettek. Ráadásul semmiféle fedélzeti figyelmeztető rendszer (pl. GPWS – földközelségi figyelmeztető rendszer) nem védte a gépet a fokozatosan közelgő domborzattól.
A videó kitér arra is, hogy hasonló helyzetek máshol is előfordultak, de az iparági veszélyjelentési rendszerek hiánya miatt ezekből nem lettek széles körben ismert tanulságok. Felmerül a kérdés: hogyan lehet egy bonyolult, többrétegű technikai és kommunikációs rendszerben elkerülni az ehhez hasonló végzetes félreértéseket?
A történet révén érdekes témák nyílnak meg, mint a légiirányítás és a pilóták felelősségmegosztása, a fedélzeti biztonsági rendszerek fejlődése, valamint az anonim biztonsági jelentési rendszerek jelentősége a modern légiközlekedésben.
