Az Omega Speedmaster Professional, ismertebb nevén a ‘Moon Watch’, valószerűtlenül extrém helyzetből kerül elő ebben a történetben: több mint húsz évet töltött egy tó fenekén New Mexikóban, mielőtt rátaláltak. A felvétel első bekezdéseiben részletesen bemutatásra kerül a történelmi háttér, illetve az, miképpen vált az Omega egyik legendás modellje az űrhajósok eszközévé, és később ikonikus státuszúvá.
A felfedezett óra azonban már csak alkatrészek, rozsdás részek és szétszedett töredékek formájában létezik, ami komoly kihívás elé állítja az órásmestert. A videóban feltárulnak a restauráció nehézségei: egy eredeti, de nagyon sérült óra újraélesztése, hiányzó vagy erősen károsodott szerkezeti elemek pótlása egy donor mozgással, minden egyes csavar, rugó és kerék szerepének azonosítása.
Külön hangsúlyt kap a restaurációs folyamat során a tisztítás, alkatrészcsere és precíz összeszerelés, miközben elhangzik, mennyire ritka és bátor vállalkozás egy ennyire összetett, manuális kronográf mozgást gyakorlatilag nulláról újjáépíteni. Szó esik az érzelmi vonalról is: az órához a megtaláló családja személyes emlékek fűződnek, így kiemelten fontos rész marad az eredeti, erősen patinás számlap, és a restauráció célja nem csupán működőképessé, hanem méltóságteljessé is tenni a tárgyat.
A restaurációban részt vesznek specialisták, például egy digitális művész, aki különleges módszereket ajánl a számlap védelmére, illetve az órásmester saját, korábban kifejlesztett műhelye, ahol ‘lehetetlen’ projekteket vállalnak, amelyekbe más szakemberek sem mernek belevágni.
Felmerül a kérdés: mennyire sikerülhet egy ennyire lepusztult, de jelentős múltú szerkezetet eredeti állapotába közel visszahozni korlátozott alkatrészforrásokkal? Melyek azok a technikai és érzelmi döntések, amelyek a folyamat során végigkísérik az újjászületést?
