A történet egy okostelefon kapcsán indít el gondolatokat: hogyan változik meg a felhasználó kapcsolata a készülékkel egy év intenzív használat után, miközben a dizájn, a strapabírás és a mindennapi élmény kerül fókuszba.
Érdekes vitát vet fel az új, radikális forma, amely megosztotta a közönséget: míg az alumínium könnyedsége és hőelvezető képessége mérnöki szempontból előnyt jelent, a karcolódás és horpadás már kevesebb örömet okoz. Ez az esztétika-funkcionalitás egyensúlyában folytatott vita nemcsak a cikk szerzőjét, hanem a termék felhasználóit is érinti.
Külön figyelmet érdemel a kamerarendszer: a 8x optikai minőségű zoom, a három 48 megapixeles lencse, valamint a telefon „láthatatlan” beépülése a mindennapokba, legyen szó utazásról vagy családi eseményekről. Ez felveti azt a kérdést is, hogy vajon valóban a zsebünkben lévő kamera a legjobb választás?
Felmerül a szoftver és hardver közötti feszültség, miután a felhasználó egy iPhone Air modellt kipróbál, amely a vártnál gyengébbnek bizonyul a gyakorlatban – főleg az akkumulátor terén. Egy teljesen újratelepített rendszer milyen különbségeket eredményezhet teljesítményben és akkumulátor-élettartamban? Ez is izgalmas tanulságokhoz vezetett.
Az Apple-féle akkumulátormenedzsment, valamint az új iOS-verziók – vagy azok elmaradása – szintén érdekes aspektusai annak, miként lesz egy csúcskészülék végül a „legjobb unalmas” eszköz: ami mindenhol helytáll, de közben szinte észrevehetetlenül simul bele a használó életébe.
