Központi Harlem történelmi negyedében egy régi, elhagyatott plébánia új értelmet nyert kreatív építészeti megoldásokkal. A felfedező séta során betekintést nyerhetünk abba, miként gondolkodnak az építészek a fény, az anyaghasználat és a térkialakítás összhangján.
Az épület eredetileg a 20. század elején, Thomas Henry Pool tervei alapján készült, és évtizedekig szolgált otthonául a helyi papi közösségnek, mielőtt hanyatlásnak indult volna. A mostani felújítással merül fel a kérdés: hogyan lehet egy közösségi történettel átszőtt, műemlék jellegű ingatlanból élhető, modern otthont teremteni?
A belső terek átszabása során nagy hangsúlyt kapott, hogy mind a hagyományos elemek, mind az új funkcionalitások harmonikusan jelenjenek meg. Az olyan részletek, mint a perforált fémlépcső, különleges technológiai és esztétikai kihívásokat tartogattak, melyekben az alkotók és kivitelezők is komoly szakmai munkát végeztek.
Felvetődnek izgalmas témák, például, hogyan válik élővé és személyessé egy egykori közösségi tér egy család otthonaként, és miként maradhat meg az építészeti örökség lényege az újfajta használat mellett?
