Chitrasen Sahu személyes történetén keresztül betekintést nyerünk abba, hogyan változott meg az élete egy hirtelen baleset következtében, amely során mindkét lábát elvesztette. Gondolatait megosztva elmeséli, miként szerzett inspirációt saját tapasztalataiból, és hogyan fordította a nehézségeket új célokká, például a hegymászás iránti szenvedéllyé.
Felvetődik az a kérdés, mennyire fontos a támogató környezet barátokból és családból, illetve hogy miként érdemes a fogyatékkal élőkhöz közelíteni: az együttérzés helyett az egyenlőség és barátság hangsúlyozása kerül előtérbe. Sahu érzékletesen bemutatja, mennyi extra erőfeszítést igényel egy protézissel élve hétköznapi vagy extrém tevékenységeket végezni, így például hegymászni, és milyen technikai kihívásokkal kell megküzdeniük egyes protézisek viselésekor.
A történet során körbejárják, hogyan befolyásolják a társadalmi beidegződések és a fizikai infrastruktúra a fogyatékkal élők mindennapi életét, a közlekedéstől a jogok érvényesítéséig. Felveti, mennyire elengedhetetlen az inkluzív szemlélet és az egyenlő hozzáférés biztosítása, miközben saját tapasztalatait és tanulságait mások támogatására használja fel.
Érdekes témaként jelenik meg a motiváció, az elfogadás, valamint az, hogy miként segíthetik egymást társadalom és egyén az esélyegyenlőség útján – ezekből a dilemmákból és kérdésekről szól a videó, elgondolkodtatva a nézőket saját hozzáállásukról.
