Dél-Amerika élővilágában találjuk magunkat, ahol a piros szemű levelibéka különleges túlélési stratégiákkal alkalmazkodik a trópusi erdők környezetéhez. A béka tojásai álcázva, zselészerű halmazokban függnek a levelek szélén, épp a vízfelszín fölött, védve a ragadozóktól és a kíváncsi tekintetektől.
Az embriók feltűnően gyorsan fejlődnek, hogy időben ki tudjanak kelni, mielőtt veszélybe kerülnének. Különös figyelmet kap az egyik legveszélyesebb ragadozó: a darázs, amely előszeretettel támadja meg a fejlődő ebihalakat, hogy saját utódait táplálja velük.
Érdekes kérdéseket vet fel, hogy a még ki sem kelt ebihalak miként érzékelik a fenyegetést, és hogyan képesek reagálni rá. Meglepő túlélési mechanizmusokat figyelhetünk meg: villámgyors menekülés, amely villámként terjed végig a petecsomón, amikor támadás érkezik. A látványos jelenetek azt is felfedik, miként segít a szervezetük félig fejlett farokkal elbújni és túlélni a vízinövények védelmében.
Felmerül a kérdés, hogyan döntenek az ebihalak az idő előtti kelés mellett, milyen érzékelési és kommunikációs képességeik vannak, vagy hogy a túlélési ösztön miként hívható elő ilyen korai fejlődési stádiumban.
