Az E3, a videojáték-ipar egyik legikonikusabb eseménye, évtizedekig a kiadók és fejlesztők prezentációinak, grandiózus bejelentéseinek és nem ritkán kínos bakijainak adott helyet. Még a legrosszabb, csalódást keltő években is közös élményt kínált a rajongóknak, amikor kritikusan vagy lelkesen figyelték a nagy márkák egymás elleni show-műsorát.
Különféle aspektusokat boncolgat a videó: az esemény exkluzivitása, a média nagy érdeklődése, valamint az, hogy a résztvevő cégek mennyit költöttek a látványos prezentációkra, és hogyan próbáltak egymásra licitálni a figyelemért. Felmerül a kérdés, hogy valójában kinek szólt ez az egész: a szakmának, a hardcore gamer közönségnek vagy a szélesebb fogyasztói bázisnak?
Számottevő változást jelentett, amikor a digitális bemutatók, például a Nintendo Direct vagy a Sony State of Play, átvették a központi szerepet. Ezek előnyei és hátrányai, valamint a közönség és a média reakciója is fontos téma. Hogyan változott meg így a videojátékos kommunikáció dinamikája és a közös élmény?
Felmerül egy másik gondolat is: miként próbálta például Jeff Keighley a Summer Game Festtel betölteni az E3 utáni űrt, és mennyire érzékelhető még az eredeti E3-élmény? Milyen hatása volt az esemény elvesztésének a rajongói közösségre, és hogyan viszonyulunk a mai széttöredezett, digitális bejelentésekhez?
