Dylan Mortensen, az áldozatok szobatársa, meghatóan szólal meg a tárgyalóteremben, hogy elmondja, miként változtatta meg életét az a tragikus éjszaka. Az átélt veszteségről, félelemről és gyászról beszél, személyes élményeit osztja meg, hangsúlyozva, mennyire befolyásolta mindennapi életét a trauma.
Felszínre kerülnek a túlélő bűntudatának érzései, az állandó szorongás és annak a felismerése, hogy a visszanyerendő biztonság már sosem lesz ugyanaz. Mortensen szavai átadják, mennyire fájdalmas a szerettek elvesztése, és hogyan próbálja lassan, darabról darabra összerakni önmagát.
A tárgyaláson megemlékeznek a négy fiatal áldozatról is: Ethan Chapin, Xana Kernodle, Kaylee Goncalves és Madison Mogen. Felmerülnek a kérdések, hogyan lehet továbblépni, miképp gyógyulhatnak a tragédia után azok, akik itt maradtak, valamint hogy milyen formát ölthet az igazságszolgáltatás egy ilyen ügy kapcsán.
