Sokak számára ismerős lehet az „elemeket nem tartalmaz” mondat, amely kellemetlen meglepetés volt számos elektronikai eszköz esetén. Az AA és AAA méretű elemek körüli bosszantó tervezési döntéseken túl felmerül az igény: honnan lehet tudni, hogy egy elem még használható-e?
Felvetődik egy érdekes kérdés: ha az elemtöltöttség-méréshez külön eszköz kell, nem lehetne a mérőt magába az elembe építeni? Erre adott válaszként jelent meg a Duracell PowerCheck funkció, amely beépített tesztert kínált. Megismerhetjük, hogyan működik ez a találmány – egy látványos, hő- és színváltozáson alapuló technológiáról van szó, amely egyszerű, de ötletes kivitelezést takar.
Felszínre kerülnek a szabadalmi viták és eredettörténetek: az első ötletek a Kodakhoz köthetők, de más szereplők, például James R. Burroughs is hozzájárult a fejlesztésekhez, amelyek végül némi jogi bonyodalomhoz vezettek.
Az elemteszter működésének megértése után szóba kerül, miért nem terjedt el ez a megoldás – az elhasználódás, a költségek és a felhasználói szokások mind befolyásolták a sorsát. Mindez felveti, hogy vajon valós társadalmi szükségletre válaszolt-e a találmány, vagy csak egy ötletes, ám kevéssé hasznos újdonság volt.
Végül a videó betekintést ad abba, hogyan változtak a fogyasztói szokások az évek során, és hogyan tolódott el a hangsúly az eldobható elemekről a tölthető akkumulátorokra, miközben a régi PowerCheck technológia mára szinte eltűnt a mindennapokból.
