Kezdetben a Duolingo nyelvtanuló alkalmazás gyorsan népszerűvé vált játékosított tanulási élményével és az online közösség meghatározó Duo bagoly karakterével. Témává vált, hogy miként tudott az app ekkora figyelmet és elköteleződést elérni egy olyan piacon, ahol a legtöbben csak egy nyelvet beszélnek, és jellemzően nem akarnak újat tanulni.
A néző betekintést kap abba, hogyan nőtte ki magát a Duolingo egy egyszerű oktatási appból technológiai óriássá, és hogyan építette sikerét a felhasználói elköteleződés manipulálására – például a többnapos streak rendszerrel és az agresszív figyelmeztetésekkel, amelyeket a játékosságba csomagoltak. Érdekes kérdés, vajon mennyire épül tényleges tudásra a tanulás, vagy inkább a folyamatos visszatérésre sarkalló megszokásra.
Az AI megjelenése fordulópontot jelent az alkalmazás életében – heves internetes reakciókat, tilalmakat, tömeges lemorzsolódást vizionálnak, miközben a valós adatok egészen mást mutatnak. Kételyek merülnek fel az algoritmusok szerepével, az elbocsátásokkal és a humán tényező elvesztésével kapcsolatban, valamint hogy mennyire lesz személyesebb, vagy éppen személytelenebb a jövőbeli nyelvtanulás ezekkel az eszközökkel.
Felmerül, hogy a nagy online gyűlölethullámok, leiratkozási kampányok milyen valós hatást gyakorolnak egy jól bejáratott tech cég üzleti mutatóira, és hogy a dráma népszerűsége mennyiben tesz jót vagy árt a márkának. Vitatható, hogy a mesterséges intelligencia valóban nélkülözhetetlenné teszi-e a platformot, vagy épp elfordítja a felhasználókat tőle.
