Funcom legújabb túlélő MMO RPG-je, a Dune: Awakening, a legendás Frank Herbert által megalkotott világot kelti életre egy egyedi, alternatív idővonalon, ahol Paul Atreides soha nem születik meg, és a Harkonnenek és Atreidesek házai küzdenek egymással Arrakis kegyetlen sivatagjáért. A játék hangulata, vizuális világa és mechanikája tiszteletteljesen idézi Herbert művét, miközben saját innovációival is bővíti azt.
A túlélés első órái során a játékosok minimális felszereléssel, szinte reménytelen helyzetből indulnak, ahol a víz megszerzése és az erős napsütés elkerülése élet-halál kérdése lehet – még az ellenségek vérének megivása is szóba jöhet a csapadék hiányában. A tágas sivatagi tájakon való utazás közben állandó veszélyt jelent a híres Shai-Hulud, a homokféreg, amely igazi rémálommá teheti az óvatlan kalandozók életét.
A játék jelentős hangsúlyt fektet az építkezésre is, de szerencsére a bázisok felhúzása egyszerű és gyors, az egyéni vagy épp közösségben való fejlődést egyaránt támogatva. Minél előrébb haladunk, annál komolyabb járműveket – például sandbike-okat vagy ornithoptereket – fejleszthetünk, melyekkel újabb, eddig elérhetetlen területeket fedezhetünk fel és változatosabb alapanyagokat gyűjthetünk.
A játékmenet egyik központi eleme a karakterfejlődés, ahol az általunk választott osztályok képességeinek kombinálásával különféle stílusokat próbálhatunk ki, hiszen idővel minden fa elérhető mindenki számára. A harcrendszer egyszerű, de élvezetes, hangsúlyosak a pajzsokon át hatoló támadások, valamint a közel- és távharci fegyverek változatossága.
Azonban kérdéses, meddig tudja fenntartani az élményt az ismétlődő feladatokkal és a viszonylag egysíkú ellenség- és helyszínkínálattal rendelkező világ? Vajon sikerül-e a fejlesztőknek hosszú távon is motiváló endgame célt adni a rajongóknak, vagy a kezdeti varázs idővel ellaposodik? Ezek a dilemmák mind-mind jelen vannak a Dune: Awakening világában, amely új szintre emeli Herbert örökségének videojátékos feldolgozását.
