Több mint 250 óra játékidő után a szerző megosztja legnagyobb aggodalmait a Dune Awakening című játék kapcsán. Az egyik fő téma a szerverrendszer, amely problémákat vet fel a játékosok számával, a várólistákkal és azzal kapcsolatban, hogy a baráti csapatok, illetve nagyobb céhek hogyan tudnak együtt maradni a játékban. Továbbá szó esik a szerkezet bonyolultságáról, különösen a ‘siechek’ (al-szerverek) és a ‘deep desert’ (endgame zóna) limitekkel kapcsolatban.
A szerző kitér a harcrendszer sajátosságaira is. Bár a mozgásmechanika élvezetes, a közelharc kissé gyenge érzetet kelt, a lövöldözős harc elfogadható, de összességében a harc nem elég lendületes vagy ütős. Ezenkívül felmerül a PvE kihívás és változatosság hiánya: főleg emberi ellenfelekkel kell megküzdeni, és a csapatmunkát igénylő nagyobb kihívások, például dungeonok vagy raid-szerű tartalmak, egyelőre hiányoznak.
A PvP mechanikáknál elsősorban a meccsek hossza, a könnyű elmenekülés és a járműves harc dominanciája okoz gondot, hiszen a gyors mozgási képességek miatt nehéz igazi, izgalmas konfrontációkat kialakítani. A szerző javasolná hivatalos PvP szerverek létrehozását is.
A környezet vizuális változatossága is előtérbe kerül: kezdetben monotonnak tűnhet, de később sokkal színesebb és érdekesebb helyszínek, hatalmas szakadékok, gazdagabb pontok várják a játékost. Ugyanakkor felmerül, hogy a Dune univerzum bővíthető lesz további bolygókkal és ellenségtípusokkal, ha a fejlesztők hosszabb távon támogatják a címet.
A szerző beszámol néhány bugról, amelyek főleg fegyverváltáskor és képességek használata közben jelentkeznek, de a tesztelés során tapasztalt hibák többségét időközben kijavították. Szó esik a teljesítményjavulásról is, amely a folyamatos fejlesztésnek köszönhetően érezhetően javult a zárt béta időszak alatt.
