Újabb internetes édességőrület robbant be: a dubaji csokoládé pillanatok alatt trenddé vált a közösségi oldalakon. Egyetlen vírusvideó is elég volt ahhoz, hogy ezt a tejszínes, pisztáciás, tahinis, roppanós töltelékű csokoládét világszerte megismerjék és meg akarják kóstolni, különösen Észak-Amerikában.
A felkapottság egyik oka a termék különlegessége, egzotikuma és limitált elérhetősége: kezdetben kizárólag az Egyesült Arab Emírségekben és szűk partneri hálózaton keresztül lehetett megvásárolni, ami felhajtotta az árát és a keresletet. A Fix márka ‘Can’t Get Canafit’ nevű csokija gyorsan elfogyott minden hullámban, sokan pedig online oldalakon próbálták beszerezni – néha csalók martalékává válva.
Az influenszervilág és az ASMR-élmény is hozzájárult a dubaji csokoládé sikeréhez. A csokoládé különleges hangja már önmagában elég ahhoz, hogy az online tartalomgyártók előszeretettel készítsenek róla videókat. A divat azonban rendkívül gyorsan halad, és miközben egyre több konkurens márka próbál hasonló termékekkel előállni, a trend veszíteni kezd a lendületéből.
A videó többek között azt is vizsgálja, mennyiben kötődik az ilyen trendekhez a fogyasztói társadalom, az online jelenlét és az azonosulás igénye. Vajon miért érezzük szükségét annak, hogy részesei legyünk egy újabb édességőrületnek? Hol húzódik a határ az őszinte kíváncsiság és a kényszeres fogyasztás között?
